Engedjétek meg, hogy bemutatkozzak: Ganyi Károly vagyok, 26 éves. Szüleimmel, egyetlen testvéremmel, és családjával élek Ózdon. Születésemtől kezdve mozgássérült vagyok. Elektromos kerekesszékben ülök. Az alapbetegségem latin neve: Osteogenesis Imperfecta Vrolik. Ennek a jelentése kb. annyit tesz, hogy veleszületett mészhiány. Ebből kifolyólag könnyen törik a csontom. Pici koromban rengeteg spontán, ún. zöldgally törésem volt mindkét kezemen, és lábamon egyaránt. A fent leírtakból adódóan vesekövem is van, méghozzá Calcium Oxalát-os összetételű. Mindezek mellett pici koromban rengeteg tüdő, és középfültőgyulladásom volt. Emiatt rengeteget voltam kórházban. Ózdon, és a miskolci GY.E.K.-ben egyaránt. No, de, hogy ne csak a rossz dolgokról essék szó! A számítógépet jól kezelem, szintetizátoron játszom (igaz nem profi szinten, de az automata kíséret segítségével rengeteg dalt le tudok játszani), könyvet írtam "Tolókocsi nem akadály" címmel, mely ki is lett adatva, és a mai napig is verseket írok. Nem állítom, hogy könnyű életem van, mert akkor rútul hazudnék. Egyáltalán nem az, Sőt, nagyon nehéz, még a hétköznapok is. De megtanultam/tunk vele együtt élni. Mert számomra minden nap egy ajándék. Szüleimnek is rengeteget köszönhetek, hiszen önzetlenül, és lelkiismeretesen ápolnak. Mindent próbálnak megadni, amire csak szükségem van és lehet. Sokat vagyok szomorú betegségem miatt. Szeretek verseket írogatni. Kiírom magamból a lelki fájdalmaimat, és megnyugszom.

Végezetül fogadjátok tőlem a verseket, sok szeretettel, melyhez jó szórakozást kívánok!.

Ganyi Károly