GKPortál

Ha valaki néhány hete azt mondta volna, hogy nekem lesz egy saját Yamaha automatakíséretes keyboardom, nos, röhögőgörcsöt kaptam volna... Ám most valamiért lett egy nagyszerű vétel egy Yamaha PSR-E413 személyében. A hangszer használt, viszont teljesen újszerű állapotban van. Olyannyira, hogy a hozzáadott CD-t is én bontottam ki a fóliából.

A külső

Felső része matt sötétszürke, az alja pedig fekete. Az aljáról nincs nagyon mit mesélni, hacsak annyit nem, hogy ide helyezhetjük be a 6 db AA elemet. Végre nem erőltetik a hülye góliátelemeket...

Hátul található a DC bemenet, az USB To Host  (USB-B csatlakozó),  Sustain pedál bemenet és a fejhallgatókimenet, amit dughatunk akár billentyűkombóra is.

Elég volt a rizsa, térjünk a lényegre! Középen egy viszonylag nagynak mondható, kék LED-el háttérvilágított folyadékkristályos kijelző mutatja a szükséges információkat, jobbra mellette az adatkerék nevű csoda, amiről picit később szólok. A tekerentyű mellett pedig Song (demo dalok), Style (Stílus), Music Database (előre hozzárendelt beállítások egyes stílusokhoz), Voice (hangszín) gombok. Még mindig jobbra pedig a számgombok 0-9, és +/-.

Balra lent a billentyűk felett a Stand by mikrokapcsoló, két potméter ami igencsak fincsi dolog. A káván balra található a pitch band kerék, magyarul hajlítókeréknek is mondják, ami szerintem elég találó.

165+1 stílussal és 509 hangszínnel rendelkezik, amik egytől egyig mellbevágóan szólnak a Casio CTK-591 után... Igazi Yamaha...

Az adatkerékről annyit, hogy bevallom, picit féltem attól, hogy pont ezt nem fogom tudni tekerni, de kellemesen csalódtam: nagyon könnyen de precízen lehet benne navigálni, legyen szó stílus, hangszínválasztásról, vagy akár tempó állításról.

A stílusokról általában annyit érdemes tudni, hogy végre egy hangszer ami valóban használható stílusok vannak, és nem csak náhány darab. Jelenleg még ismerkedem vele, de találtam már benne Váradi Roma Café által használt stílust is (Hogy cigány vagy ne tagadd), és persze az elmaradhatatlan mulatós és trance, diszkó, sőt house is megtalálható a repertoárban. Miért nem 166 stílust írtam fentebb? Azért, mert az USB To Host funkcióval kemény 1 darab stílussal bővíthető. Állítólag 1,8 MB-os flash ROM van benne, amiben elfér 5 darab is, ám csupán egy bank van fenntartva... Sebaj...

Pozitívumok
+ Gyönyörű szép hangszínek
+ Sok ismert stílus
+ 32 hang polifónia
+ 1 db stílussal bővíthető
+ Arpeggio és harmony funkció

Negatívumok
- Nehéz: 7 kg
- Keveslem az 1 db feltölthető stílust
- Jó lenne, ha az USB To Device (közvetlen pendriveról való olvasás, stíllus betöltés, stb.) funkció nem lenne a Yamaha PSR-S700/710/900/910/Tyros 1-2-3 sajátossága...
- Az A-B szekció közötti váltást egy gombra rakták ami szerintem elég gáz... Sajnos ez igaz az összes PSR-E szériára...

Hű de régen nem írtam már! Azaz igazság, hogy nem is nagyon van mit... Hiszen minden napom szinte tök egyforma... Délelőtt rendszerint nem csinálok semmi extrát, újabban délutánonként van kedvem dolgozni, így hát délután dolgozom.

Amúgy jól vagyok, mondhatni remekül. Igaz, vannak problémák, amiken aggódom, de kinek nincs baja? Múlthét szombaton lementem a helyi hangszerboltba szétnézni... Jó volt kicsit kimozdulni. Csuti mutatott nekem egy gyönyörű szép Yamaha PSR-E423 típusú automatakíséretes billentyűst, ami hát igencsak megérné az árát, ha lenne pénzem ugye... A hangszer egyébként 80 ezer bruttóba kerül jelenleg, de ez hónapról-hónapra változik +/- 2-3-4 ezret, mivel a Yamahák árai az Euro árfolyamától függenek...

Kattints a képre a hangszer adatlapjára ugráshoz

A nyers adatlapját olvasva nem tűnik olyan ütősnek a cucc, de meghallgatva azért elég ütős a tudása. A 700 db hangszín elég meggyőző mennyiség, melyben benne vannak a sztereo hangversenyzongorától kezdve a legtrance-esebb, legdiszkósabb hangszínig minden. A 174 db stílus is mind-mind szépen szól, a világ minden tájáról lehet találni benne zenei irányzatot. Az én személyes kedvenceim a Love Song, és a csárdás (nem tudom nevét, de elég ismert). De van itt még valami amiről nem szóltam: ez pedig a filterezési lehetőség. Nagyon ott van szerintem, ahogyan a hangoknak a hanszínét lehet változtatni, mint egy equalizeren...

Egyszer talán nekem is lesz egy ilyenem, annyira igazából nem vágyom rá... Jelenleg fontosabb dolgok vannak az életemben, mint egy ilyen hangszer vásárlása. Persze, úgy egy éve még másként gondoltam volna, de mára a zene sajnos kissé hátrébb szorult nálam ilyen téren.

Azért végezetül nézzétek meg a videót, mely még az PSR E-413-at mutatja, de a színén és néhány plusz stíluson és arpeggion kívül semmi különbség nincs köztük.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú és egy lány. Ennek a fiúnak igen szimpatikus volt ez a menyecske, ezért úgy döntött, hogy egyszer "véletlenül" összefut vele, abban reménykedve, hogy a történetnek folytatása is lesz. Ebben a mesében nincsenek sem királyfik, sem királylányok, csak hétköznapi emberek. Szóval a lány egy középméretű bevásárlóközpontban dolgozott pénztárosként, így kézenfekvő volt, hogy a fiú, mint egy gyanútlan vásárló betér, és nála teszi le a vett árut a futószalagra, hogy aztán hódító pillantásokkal babonázza meg a kisasszonyt.

Ez a fiú igencsak készülődött a nagy találkozásra, s alig várta, hogy útra kelhessen. Ment, mendegélt, s meg is érkezett a T-betűvel kezdődő hipermarketbe. Hogy minél hamarabb a kasszasorokhoz érjen, gyorsan bedobott egy tusfürdőt és egy szelet csokoládét a kosárkába, és már indult is, hogy végigszáguldjon a kasszasorokon. Árgus szemekkel figyelte, hogy talán meglátja. De nem látta meg! A lány sehol sem volt, s ez a fiút picit elkeserítette... Bánatában beállt a legközelebbi pénztárba, majd miután kifizette a vett árut, szomorúan hazaindult abban a reményben, hogy egyszer még megláthatja ezt a csodálatos leányzót.

Tanulság: Peches ember ne menjen a boltba, mert nem lesz ott a kasszás.

Egy bizonyos lánynak írtam a legtöbb versemet. Az oldalon szereplő művek szűk egy év alatt születtek, de valamiért ezeket nem mertem felvállalni. Okát magam sem tudom, egyszerűen fogtam, és csak egy igen szűk rétegnek engedtem elolvasni a több, mint 250 db verset. Ez a korszak máig tartott. Nincs már mit titkolnom, és szégyellnem meg főleg! Így hát gondoltam egy merészet, és minden versemet publikussá tettem.

Jól döntöttem, mert úgy érzem, nincs már okom és értelme tovább sírni. Nem sirathatom azt a lányt, aki sosem volt egy percre sem az enyém, s én sem voltam az övé. Azt hiszem, boldogan kijelenthetem, hogy a lelkem újra meggyógyult! Igaz, egy ici-pici heg maradt, de ez pont arra jó, hogy emlékeztessen rá: ne kövessem el ugyanazokat a hibákat amiket elkövettem 2009-ben.

Szeretném megköszönni elsősorban családomnak, és legkedvesebb barátnőimnek, Adriennnek és Hajnusnak, valamint egyetlen férfi barátomnak, Kikkének (alias Zamiere Vonthokikkeiin).

Napok óta csudajó kedvem van, amit nem tudok igazából én sem mire vélni. Na jó, fogjuk rá arra,  hogy (reméljük) végetért ez az esős, náthás-nyálkás időjárás és végre nap is van az égen, szóval áradhat a D3 vitamin!

Már két napja Váradi Roma Café-t énekelek, amit egyszerűen nem tudok megunni!  Anyu is csak mosolyog, hogy "zeng" a ház tőlem, dehát...

Javaslom Ti is daloljatok, fütyörésszetek, és élvezzétek. hogy sunshine van!

Nagyon régen nem írtam már. Ennek egyszerűen prózai oka van: nem volt időm. Történt ugyanis, hogy egy a http://maranatha-ozd.hu -hoz hasonló webhelyet kellett csinálni egy ismerősnek. Szóval pünkösd óta nemrég lettem kész vele... Volt is ööm é bódottá a srác részéről.

Mára meg erős fülfájásra keltem... Vettem be Cataflam-ot és meleg sóval borítottam be a fejemet, mostanra jól vagyok. Remélem, már így is maradok.

Mi is van még... Ó igen! A legjobbat a végére hagytam. Történt ugyanis, hogy felvettem egy szimpatikus leányzót MSN-re. Hogy a címét honnan tudtam, azt most nem firtatnám. Viszont a kiscsaj igen szimpatikus minden tekintetben! Aranyos, kedves, és ami vicces, hogy kiderült: ismerem a szüleit, csak éppen pont őt nem. Jól megvagyunk, bírjuk egymást nagyon. Sokat beszélgetünk, néha munka helyett is. Dehát Istenem! A vicceimen jót nevet, meg ami azt illeti, őt sem kell félteni... Nem tudom, hogy mit hoz még a holnap, mindenesetre semmiképp sem döntöttem rosszul, hogy őt akarom megismerni.

Végezetül csak 1 amatőr által játszott zenét linkelek be, de ha meghallgatjátok. kiderül, hogy nem is annyira az! Sőt korához képest szerintem profi!

...amit nem kellett volna. A történet hosszú és bonyolult. A lényeg, hogy június 19-én lesz egy éve, hogy ez a bizonyos eset megtörtént... Volt egy lány az életemben, akit annyira szerettem, hogy az már szinte fájt. A lány ugyanolyan állapotú volt, mint én. Mégis: csodaszép arca, és tekintete egy pillanat alatt megbabonázott... Mégsem történt meg az, amire annyira vágytam: nem lehetett a kedvesem. Indoklás? Annyi volt, hogy nem én vagyok az igazi számára... Ennek oka az is, hogy én súlyosabb eset vagyok nála, mi igaz, de mégis: úgy szerettem, ahogy azelőtt soha senki mást...

Néhány hónapja kiderült, hogy újra összejött egy volt szerelmével, aki - láss csodát - szintén ugyanabban a cipőben jár, mint Ő vagy én.

Pár napja ez a fiú feltöltött egy pár fotót, amint csókolóznak... Szép-szép... Csak ne esett volna annyira rosszul... Nem tehetek róla. Talán majd egyszer eljön az én időm is, amikor büszkén. szintén ölelkezős képeket oszthatok meg a nagyközönséggel...

Rég nem írtam a blogomba, aminek oka csupán annyi, hogy nemigazán történik velem semmi... Illetve egyvalami mégis: végre legjobb barátnőmmel, Adrival végre beszéltem tegnap is, és ma is. Már nagyon hiányoztunk egymásnak. Ami nem is csoda, hiszen kemény 2 hete nem beszéltünk, mindössze egyszer küldtem neki egy SMS-t, ő pedig hagyott MSN-en kapcsolatnélküli üzenetet.

Néhány napja egyébként elkezdtem írni megint egy könyvet. Azért írom, hogy megint mert szűk egy év alatt már nekifogtam egy másiknak, de abba kellett hagynom. E könyvet viszont megfogom írni mindenféleképpen! Ez a könyv - ha nagyon kockán akarunk fogalmazni - még igen alfa állapotban leledzik. Ez annyit tesz kb., hogy szinte semmi sem végleges, illetve könnyen elképzelhető, hogy jó pár nyelvtani hiba is megtalálható benne... Nem azért, mert nem tudok helyesen írni, hanem azért, mert a könyvet bizony telefonnal írom, T9 predektív bevitel segítségével! Szerencsére egy kedves ismerősöm, Brigi folyamatosan lektorálja és javítja nekem. Ő egyébként magyar tanárnak tanul.

Ígérem, ha a regény olyan fázisba kerül, hogy simán felvállalható, Ti is olvashatjátok. Szóval ezt a könyvet tegnap mutattam Adrinak. Egy regény Adriról, Adrinak. A valós főszereplőt leszámítva természetesen egy fiktív történetről van szó. Vagy talán annyira nem is fiktív? Ez legyen az én, ill. mi titkunk Adrival.

Bár nem vagyok L.L. Junior rajongó, de ez alant belinkelt száma kétségtelenül nagyon jól sikerült! Mint dallamvilága, mint dalszövege nagyon bejövős. Egyébként ezt küldöm most Adrinak is.

Nem sok minden történt mostanság, ezért nem írtam eddig a blogomba. Tulajdonképpen semmi más nem történik velem, csak annyi, hogy általában estig a Csutor Hangszer webshopon ténykedem. Nincs ezzel semmi gond, mert egyébként imádom csinálni! Hogy miért? Azért, mert változatos, érdekes, és izgalmas! Immár 2 éve elmúlt, hogy a hangszerek és hangtechnikai termékék világában mozgolódom virtuálisan. Jelenleg több, mint 3000 termék közül lehet választani, és még ma is bőven van olyan kategória, ami nincs feltéve, egyszerűen mert időhiány miatt prioritásos sorrendet kellett felállítani. Az elsődleges dolog az árazás. Amennyiben új árlista érkezik, az általában mindent borít. Vagyis, bármit is csinálunk, abba kell hagyni, és nekifogni az árazásnak. Ez néhány 10 termék esetében nem gond, de ha több 100 féle termék árát kell átárazni (pl. Fender, Jackson gitárok, Evans dobbőrök), na az már elkeserítő...

Tegnap láttam a tévében, hogy a Pannonból Telenor lett... Minőségi váltás - mondják ők, hát kíváncsi leszek... Remélem, ez nem azt fogja jelenteni, hogy a normális, és (szerintem) megfelelő szolgáltatásokat elcseszerintik... Voltam már T-Mobilos is, sőt egy pár hónapig Vodafone-os is, de igazából mindig is a Pannon; pardon - Telenor felé húzott a szívem, meg a pénztárcám... Ma egyébként megrendeltem a vezetékes hívó szolgáltatást, mely havidíjmentes és 5 Ft percenként, ha drótos telefont hívok. Állítólag a Telenor hozománya. Na mindegy is, majd jó lesz még valamire... Terveim szerint ha Adri hazamegy Súrra, kérek tőle egy madzagos telefonszámot, így gyakrabban tudunk majd beszélni, mivel nagyijával lakik jelenleg a fővárosban... Remélem a nagymama nem mobilizálódott még, bár ki tudja?

Apropó: Adrienn. Amióta elállt dolgozni, nem beszéltünk. Hiányzik is nagyon. Remélem e hétvégén már otthon lesz, hiszen vasárnap-hétfő Pünkösd.

Mit is írhatnék még...? Ja igen, Hajnus! Ő a második legjobb barátnőm. Sokat vagyunk együtt, mivel ő még tanul, és így otthon van. Vele szoktam Skype-on is beszélgetni, webkamerával, és mikrofonnal. Imádom, mikor egy-egy poénom alkalmával dilinek hív. Néha kimondottan provokálom, hogy kimondja rám a kedvenc jelzőjét, ja és én vagyok neki a bogaras napsugara! Aranyos, nem? A minap az alábbi dal jutott eszembe, merthát nem is én lennék, ha nem lennék "dili" :

Hetek óta pocsék idő van... Már nagyon unom. Nem elég, hogy az ember nem tud kimenni sétálni, még csontjaim is fájdogálnak... Olyan vagyok, mint egy reumás mókus...  Na mindegy, reméljük, jövőhéten már jó idő lesz.

Tegnap megnéztem a Megasztár 5 válogatóját... Hát ami abban megy az egy mozaikszóval jellemezhető: MEGALOL!  Az nem fér a fejembe, hogy egyeseknek, hogy lehet ennyi önkritikájuk?! Értem én, hogy gőzgép, dehát akkor is: kiállnak, elénekelnek valamit, farsul, ocsmányul, és még megkérdőjelezik a zsűri jogos döntését, hát no komment...

Egyik nagykedvencem egyébként a Bikicsunáj, furivuján, vicsáj hablaty... Nem vagyok én se egy jó énekes, bár kiskoromban állítólag jó hangom volt, viszont nem is jelentkeztem egy tehetségkutató műsorba se, mert nincs kedvem magam lejáratni, hogy aztán később ujjal mutogatva rajtam röhögjenek az utcán...