Azt mondtad, nekem...

Azt mondtad, hogy nekem köszönheted,
Újra értékelted további életed.
Rájöttél, már nincs értelme sírni,
Új időszámítást kezdtél el írni.

Nekem is feltűnt, hogy többet nevetsz,
Valóban sokkal boldogabb lehetsz!
Örülök neki, tiszta szívemből,
De egy valamitől félek lelkemből.

Nem mondhatom el, hogy mitől, sajnálom.
Ezt a verset mégis szívemből ajánlom.
S ha eljön az idő, elmondok mindent,
Mi az amit érzek, mitől félek itt benn.

Talán a félelmem teljesen felesleges,
S egyszer velem is történik valami érdemleges.
Szeretném, ha minden jó teljesülne,
Ha téged is valaki megbecsülne.

Ó nem! Hát én mit beszélek!
Mikor én is szívemből nagyon remélek!
Nem jöttél még rá, mit titkolok előled?
Pedig mindig érdeklődöm felőled.

Hogy vagy édes, hogy van a lelked?
Dobog valakiért már a szíved?
Mert ha boldog vagy, én is az vagyok,
Bármi is történjék, én melletted maradok!

2010. június 28 (Egész nap)