GKPortál

Éppenhogy elmentél, sötétség borult le rám.
A szívemből is kialudt a napsugár.
Éreztem nélküled nem találom helyem,
Úgy éreztem, boldogság nem jut nekem.

Semmi sem volt jó, hisz' nem voltál velem,
Éreztem, hogy keserű lett az életem.
Együtt sírtunk, s együtt nevettünk,
Bármi is volt, egymással együtt éreztünk.

De el kellett menned, hisz' Neked sem volt jó,
Neked is elsüllyedt a szerelem hajó.
Felejteni mentél, mert felejtened kellett,
Mindent megtettél, ami tőled tellett.

Hogy tudtál-e felejteni, azt én nem tudom,
De azt igen, még gyötör a fájdalom.
Mert volt egy srác, akit nagyon szerettél,
Érte mindent, de mindent megtettél.

Mégsem volt jó, hiszen elhagyott,
Cserébe Neked fájdalmat adott.
De most itt vagy, s nagyon hiányoztál,
Szívembe újra napsugarat hoztál!

Nélküled semmi nem volt a régi,
Nem is tudtam boldogságot remélni.
Mert Te adtál nekem erőt, s egy kis boldogságot,
Nem hagytad, hogy veszni hagyjam a rózsaszínű álmot!

Igaz az álmom nem vált valóra,
Ma is magányosan térek nyugovóra.
Szívem szerint nem engednélek el többé,
Mert Te vagy a legjobb barátom, míg élek, örökké!

Köszönöm, hogy vagy nekem, drága angyalka,
Szívemnek legfénylőbb pici csillaga!

Szavazás eredménye