Magdaléna

Olyan vagy nekem, mint egy törékeny virág,
Rövid idő alatt, te lettél a világ…
És most elmész messzire, féltelek téged,
Annyira, hogy meghalnék érted.

Ígérd meg, hogy gondolsz néha rám,
Ha elkap téged a kínzó magány.
Én ott leszek melletted, minden pillanatban,
A csillagokban és a fénylő napban.

Gondolj arra, hogy fontos vagy nekem,
Sajnálom, hogy nem maradsz velem…
De hiszem, hazajössz minden gond nélkül,
S ha eljössz, karjaidba zársz végül.

Puszikat adok, s hosszan ölellek téged,
S elmondom majd: így szeretlek téged!
Szorosan ölellek, amíg csak bírlak,
S közben csodaszép neveden: Magdalénának hívlak.

S ha itt leszel, majd boldog leszek végre,
Boldogan tekintek fel az égre!
Mert van nekem egy gyönyörű Magdalénám,
Kiért vérrel megtelik vénám.

Úgy érzem, érdemes érted élni,
S, hogy eljössz újra, bizton remélni.
Mert szeretlek és most is féltelek téged,
Míg távol leszel, aggódom majd érted…

Kérlek, siess haza hozzám, de ne legyen semmi bajod,
Elküldöm hozzád az őrangyalod.
Vigyázzon rád megállás nélkül,
S én itt várlak téged, szolgálok neked reményül.

2015. december 08 (Egész nap)