Minden nap egy ajándék

Mielőtt megszülettél, gondoltalan volt életem,
Éltem világomat, senki sem törődött velem.
Tanultam, dolgoztam, minden napom eltelt,
Tettem a dolgom, amit az élet rendelt.

De egy napon, minden megváltozott,
Szívem alatt kicsi szíved dobogott.
Boldog voltam, s számoltam a napokat,
Már akkor lehoztam volna érted a csillagokat!

Teltek a hetek, s a hónapok is lassan,
Neved ízlelgettem, simogatott, mint a balzsam.
Eljött végre a várva várt pillanat,
Érdemes volt várnom rád hosszú hónapokat!

A remény most mégis szertefoszlott,
Minden álmom darabokra hullott.
Beteg vagy, gépek, s csövek vesznek körbe,
Fekszel mozdulatlan, nem vehetlek ölbe.

Minden kilátástalan, vajon életben fogsz maradni?
Foglak még téged szeretetben gondozni?
Istenem, mondd, miért kellett ennek így lennie?
Drága gyermekemnek máris szenvednie?

Ne félj kincsem, nem hagylak egyedül,
Itt fogok lenni veled, míg az imám nem teljesül!
Meg fogsz gyógyulni, mert ez másként nem lehet!
Nekem adott a sors, most már el nem vehet!

Telik az idő, és meggyógyultál,
Bár mozgásodban nagyon lemaradtál…
De itt vagy velem, és már nem számít semmi,
Bármi is történjen, így foglak szeretni…

Nélkülem nem létezel, de ez fordítva is igaz,
Bár hidd el, tudom, ez senkinek sem vigasz…
Eltérsz a korodbeli gyerekektől,
Sokminden kimarad a te gyermeki életedből…

Rád nézek, mégis nagyon boldog vagyok,
Bár szememben egy kis könnycsepp ragyog…
Nem így képzeltem veled az életet,
De ma már tudom: ne szőjjek álomképeket…

Minden nap egy ajándék, amit veled tölthetek,
Minden percet áldok, mit melletted élhetek.
Nem számít már semmi, hogy néznek ránk az emberek,
Téged semmi más nem tart életben, csak az anyai szeretet.

2015. szeptember 18 (Egész nap)