Nem értem...

Nem értem, miért kínzod magad!
A bánatba a szíved megszakad!
Lépj már tovább, s ne nézz vissza már!
Hiába érzed, hogy ez nagyon fáj.

Tépj el minden szálat, mi a múltadhoz köthet,
Felejts el mindent, mi a szakadékba lökhet...
Nem sírhatsz folyton az elmúlt percekért,
Nem élhetsz tovább a régi pillanatokért...

Azt mondod, nem bírnád ki, ha elveszítenéd,
Hidd el kibírnád, magadhoz térnél.
Mindenki érzi úgy, hogy tovább nem bírja,
De tovább megy, ha a fájdalom is marja.

Neked is ezt kell tenni, végre tovább lépni!
A szíved fájdalmát magadból kitépni!
Minél tovább halasztod, annál nehezebb lesz,
S téged a bánat még jobban körülvesz.

Ugye nem ezt akarod? Hát persze, hogy nem!
Ezt te is tudod a szívedben ott benn...
Hidd el, én csak jót akarok neked,
S légy nyugodt, én itt leszek veled!

Ha tízszer mondod, fáj, tízszer erőt adok,
Tudom, hogy lesznek még nagyon boldog napok.
Talpra állsz, s nagyon boldog leszel,
Dobd el a múltat, ezért talán mindent megteszel...

2010. október 04 (Egész nap)