Olyan jó volt...

Olyan jó volt újra látni téged!
Megláttalak, s repesett a szívem érted!
Nem is értem miért, mi ez az érzés?
Tán örökre nyitva marad a kérdés.

Jó lenne veled minél többet lenni,
Csak úgy beszélgetni, vagy jönni-menni...
De tudom, ez szinte lehetetlen,
Hiába élek reményemben.

Bárcsak csoda történne velem!
S megadná a sors is nekem!
Azt amire vágyom szívemből,
Teljes egész lelkemből.

Ha megadná én boldog lennék,
S hogy így maradjon, mindent megtennék.
Ha az álmom egyszer valóra válna,
A lelkem már többé nem fájna.

2010. augusztus 08 (Egész nap)