Sajnálom

Sajnálom. Hidd el, nem akartam, hogy így legyen.
Nem akartam, hogy az élet újra szomorúvá tegyen.
Nem akarom, hogy te miattam bánatos légy.
Nem akarom. Hogy elhagyd a reményt.

Sajnálom. El sem hiszed, mennyire!
Sosem sajnáltam semmit ennyire.
Hiányzol, vissza szeretnélek kapni!
Új reményeket szeretnék neked adni.

Még csak egy napja, hogy tudsz mindent.
Szívem meghasad utánad, itt benn.
Hiányzol, jobban mint bárki eddig.
Mondd meg, meddig tart? Meddig?

Bizalom. Talán részedről nincs már többé.
Fáj érted a szívem talán örökké.
Nem azért, mert tán sosem leszel enyém,
Csak sírok az együtt töltött pillanatokért.

Szeretnélek visszakapni, de félek, már csak álom.
S ha te nem akarod, hiába is vágyom.
Olyan, mintha magam szívem szúrtam volna,
S a penge szívem közepéig hatolna.

Nem tudom, hogy mit tegyek, én már semmit sem tudok.
Félek, nálad mindent lerombolok.
Lelkem úgy fáj, s kiált érted.
Tudom, hogy hiányzom, s te is ezt érzed.

Időt adok neked, kérlek, gondold át újra,
S tán eljön az idő, hogy nem gondolsz a múltra.
Újra tudsz bízni igazán bennem,
S újra visszafogadsz magadhoz engem.

2010. augusztus 17 (Egész nap)