Versek magamról

Fáradt vagyok, sírni tudnék…
Szívem szerint útra kelnék…
Bele egyedül a nagyvilágba,
El innen a boldogságba.

De hol a boldogság? Nem találom!
Megpihenni ott, arra vágyom.
Minden álmom szertefoszlott,
Az életem összeomlott…

Csak a kilátástalanság, mi átölel,
Mint gonosz szempár engem figyel.
Mi lesz holnap, sőt ma mi lesz?
Boldoggá engem mi és ki tesz?

Sajnálom önmagam, sebeim nyalogatom,
A kérdésekre a választ most is halogatom…
Nincs már remény, meghalt régen,
Mint meteorit, elégett az égen…

Nem akarok már ebben így élni…
Nem akarok a holnaptól félni…
Nem jó így, mert boldogtalan vagyok,
Ha nem történik csoda, az is maradok.

2015. augusztus 22 (Egész nap)