Fogoly

Szeretnék egyszer messze végre elrepülni,
S vágyott szabadságnak szívemből örülni.
Mert most fogoly vagyok, önmagam foglya,
Saját testemnek megkínzott rabja.

Egy rab, egy fogoly, ki örök fogságban él,
Ki ma már szabadságot nem is remél.
Pedig ártatlan vagyok, s mégis rabként élek,
A szabadságtól is már lassan félek!

Pedig nem követtem el semmit, ártatlan vagyok!
Mégis saját nyomorult testem rabja vagyok!
Nem tudok repülni, hisz madár nem vagyok!
Csak nyomorult testem örök rabja vagyok!

Beletörődtem, örökre fogoly vagyok,
Nem létezik szabadság, így is maradok.
Álmodni sem merek, hogy elrepülök szabadon,
Nem tudok segíteni sajnos magamongh.

2010. március 10 (Egész nap)